Friss topikok

  • Eva950: Ez a drága ember vajon meddig élt? Lényeg az, hogy gyors volt. Szegény beteg nem szenvedett sokat. (2011.03.12. 17:36) A leggyorsabb késforgató a sebészek között
  • kaqxar: @blogíró: nagyon várom a folytatást. addig a régiekkel szórakoztatom magam. meg talán a tedes vid... (2011.03.08. 10:29) Hogyan működik a zene?
  • Eva950: Kipróbáltam, furcsa. Kábítószer közeli élmény: Régebben történt. Kórházban voltam, megműtöttek. Mi... (2011.02.11. 22:59) LSD szimulátor
  • blogíró: @UnA: a tolerancia ebben a tekintetben olyan, mint liberalizmus. Elsőre jó ötletnek tűnik, de időv... (2011.02.11. 21:49) Az élet paradoxonai
  • blogíró: Igen, így is lehet értelmezni, mindenesetre elég bizarr rajzfilm. :) Aki nem tudja, milyen gonosz... (2011.02.09. 17:43) Csak az egyik orrlyukad működik

A szerek a fejedben

2010.05.13. 22:10 blogíró

Az egyik nap éppen arról olvastam, hogy megint tüntetett a Kendermag Egyesület a könnyű drogok legalizálásáért, amikor eszembe jutott, amit Jon Kabat-Zinn (akinek az egyik magyarul megjelent könyvét a múltkor belinkeltem) írt erről a témáról. Ez egy másik könyvében volt, ami magyarul nem jelent meg tudomásom szerint, a címe Full Catastrophe Living (Megélni a teljes katasztrófát). A teljes katasztrófa kifejezés Zorbától származik, akkor említette, amikor önmagáról beszélt:

Férfi vagyok, tehát megnősültem. Feleség, gyerekek, ház, minden. A teljes katasztrófa.

A cím tehát nem úgy értendő, hogy olyanokról szól, akiknek az élete totális katasztrófa, hanem hogy az élet maga a katasztrófa, amit mindenkinek meg kell élnie a jó és a rossz dolgokkal együtt mindenestül. A könyvben egy helyen kitér azokra a módszerekre is, amelyekkel az emberek a mindennapokban kezelik a stresszt:

Amikor stressz ér minket, általában szeretünk gyors megoldásokhoz folyamodni. A különböző szerek használata népszerű módja testi-lelki állapotunk megváltoztatásának, ha nem akarunk átélni bizonyos érzéseket vagy ha "érdekesebbé" akarjuk tenni az életünket egy kis időre. A pótszerek használatának kultúránkban tapasztalható mértéke drámai bizonyítéka az egyének nyomorúságának és a belső béke iránti vágyakozásuknak. Sokan gondolják például úgy, hogy nem tudnák végigcsinálni a napjukat a reggeli kávé nélkül. A kávézás egy lehetőség arra, hogy megálljanak egy pillanatra, és kapcsolódjanak másokhoz vagy önmagukhoz. Mások a cigarettát használják erre a célra, azzal is át lehet vészelni a stresszest pillanatokat, ahogy meggyújtod, veszel egy mély lélegzetet, átéled a pillanatnyi békét és nyugalmat, majd folytatod tovább a dolgaidat a következő stresszes pillanatig. Az alkohol is hasonlóan működik. Ha iszol néhány pohárral, máris elviselhetőbbnek tűnik az élet. Egyesek az ételt vagy a drogokat használják ugyanerre.

Ezekre a problémákra a szerző a saját sok évtizedes tapasztalata alapján (a fent linkelt korábbi bejegyzés előadójához hasonlóan) egy rendkívül egyszerű megoldást javasol: a tudatosság fejlesztését. Ha az ember szán időt arra, hogy a koncentráltságát fejlessze, akkor azt fogja tapasztalni, hogy amikor előáll egy számára stresszes helyzet, akkor nem húzza be automatikusan az örvény, mint korábban, hanem rá tud nézni a szituációra, hogy mi és miért történik, és már ez a ránézés önmagában segít, hogy ne a szokott módon történjenek a dolgok.

A saját koncentráltságodról te is könnyen meggyőződhetsz, ha felidézed, hogy van-e olyan élményed, hogy mondjuk elmész fogat mosni, és három perc után úgy jössz ki a fürdőszobából, hogy a fogkefe megfogásától kezdve semmire sem emlékszel az egész folyamatból, mert közben valahol máshol járt az agyad. A fogmosás helyére természetesen behelyettesíthetsz bármilyen más tevékenységet is a mosogatástól az autóvezetésig. Akit ilyen helyzetekben többnyire automata pilóta vezérel, az a stresszes helyzetekben is kevésbé tudja megőrizni az önkontrollt.

A fenti Kendermagos példa kapcsán eszembe jutott, hogy milyen egyszerű lenne megkerülni az ehhez hasonló kérdéseket azzal, ha már gyerekkorban rászoktatnák az embereket a koncentráltságra. Akár az iskolában is lehetne oktatni. Akkor nem is lennének ilyen tüntetések egyáltalán, vagy csak pár ember lézengene rajtuk, mert a többség tisztában lenne önmagával, és eszébe sem jutna drogokat szedni, mert azok nélkül is el tudna lazulni. És persze ugyanez igaz lenne az alkoholra, a gyógyszerfüggőségre, stb., vagyis az egész stresszkezelés/tudatmódosító szerek kérdéskör ha nem is szűnne meg, de sokkal kisebb probléma lenne, mint manapság.

Reálisan nézve nem túl valószínű, hogy ez valaha is megvalósul, mert egyrészt az emberek általában inkább a legkisebb ellenállást választják, vagyis egyszerűbb bedobni egy felest, mint huzamosabban dolgozni magunkon, hogy rájöjjünk a saját működésünk nyitjára. Másrészt sok pénz van az alkoholban, nyugtatókban, cigarettában, ezért az ezekben az iparágakban érdekelt befolyásos emberek nyilván nem örülnének túlságosan, ha a népesség nagyobb része meglenne a termékeik nélkül. A jelenlegi helyzettel mindenki "elégedett". A fogyasztók gyors megoldásokat kapnak, a gyártók pedig besöprik a pénzt.

Ha valaki esetleg mégsem lenne elégedett ezzel, és magára ismer a fenti idézetben, akkor a fentiek szerint választhat más utat is. Ezt a bejegyzést azért írtam meg, hogy terjesszem az igét. Magamat nem tudom leszoktatni, mert nem élek tudatmódosító szerekkel, úgyhogy gondoltam megosztom az olvasottakat, hátha valaki éppen ennek a bejegyzésnek a hatására indul majd el a tudatosság felé vezető úton, és teszi le idővel az alkoholt vagy a cigarettát. B)

14 komment

Címkék: élet egészség

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

daniferi 2010.05.14. 00:09:56

Én úgy látom, van némi tévedés is a posztban, hiszen onnan közelíted meg a kérdést, hogy "saját működésünk nyitja". Azonban sok esetben nem a saját működés tökéletesítése miatt fogyasztunk drogokat, hanem a rajtunk kívülálló dolgok elviselése miatt. Hiába koncentrál az ember a hibára, ha úgysem rajta múlik a megoldás.

Bár belegondolva, ez már talán egy másik fázis, amikor már az ember tudja "hogy mi és miért történik és már ez a ránézés önmagában segít", vagyis a megoldást abban látja, hogy elmenekül, mert mást úgyse tud tenni. S itt már nem feltétlenül kell a szerek szintjén gondolkozni. Sokan a munkába vagy a játékgépekbe menekülnek.

Gondoljunk csak bele, amikor mutatnak egy-egy wow vagy csé bajnokot, ránézésre sokan egyből mondják, "ennek tuti nincs nője, nézd már hogyan néz ki a kocka". S bár sokan sejtetni próbálják, hogy azért nincs nője, mert sokat játszik, valójában azért játszik, mert nincs nője és rájött, inkább hódol egy szenvedélynek, mint azon stresszelje magát, hogy nincs nője. Ő a játékba menekül. Más a piába vagy a drogokba.

Szerintem amíg lesznek emberek, lesznek függők is.

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.05.14. 06:44:11

@daniferi: "Én úgy látom, van némi tévedés is a posztban, hiszen onnan közelíted meg a kérdést, hogy "saját működésünk nyitja". Azonban sok esetben nem a saját működés tökéletesítése miatt fogyasztunk drogokat, hanem a rajtunk kívülálló dolgok elviselése miatt."

Laikusként úgy gondolom, hogy a mechanizmus valahogy úgy néz ki, hogy: stressz, negatív érzelmi reakció, és végül szerek használata, hogy elnyomjuk. A fent vázolt módszer arról szól, hogy a második fázist értsük meg önmagunkban, hogy miért vált ki valami negatív érzelmi reakciót, és ezt hogyan lehetne máshogy levezetni, mint automatikusan valamilyen pótszer használatával.

A fenti poszt inkább csak kedvcsináló. Akit érdekel a téma, annak érdemes magának utánajárni, és elolvasni a hivatkozott könyveket, ha van rá lehetősége, és nem az én esetleg torzító tolmácsolásomra hagyatkozni.

Nem ártana, ha Jon Kabat-Zinn-től több könyv lenne magyarul elérhető (pl. a Full Catastrophe Living) , mert nagyon világosan és meggyőzően tudja előadni, hogy miért is jó az nekünk, ha fejlesztjük az önismeretünket önmegfigyeléssel.

Függők természetesen mindig lesznek, de jóval kevesebben lehetnének, ha az önismeret és a tudatosság fontosságát mindenkibe belenevelnék gyerekkortól kezdve. De ehhez persze először az kell, hogy a szülők is tudatosak legyenek, úgyhogy ez kicsit tyúk-tojás probléma.

vilya 2010.05.14. 10:10:00

"A jelenlegi helyzettel mindenki "elégedett"."

Egyetértek az idézőjellel. Az a gond s szerekkel (és az egyéb problémaelkerülő pótcselekvésekkel), hogy nem visznek előre. Lehet, hogy rövidtávon jobban érzi tőle magát az ember, de hosszútávon semmit nem fejlődik tőle a személyisége, problémakezelése, nem lesz érettebb, megreked egy szinten.
A mindenféle szerek csak menekülés a valóság, a saját életünk elől. Az egyetlen fejlődési lehetőséget a tudatosság jelenti, lehetőleg az ébrenlét minél nagyobb százalékában.

"Függők természetesen mindig lesznek, de jóval kevesebben lehetnének, ha az önismeret és a tudatosság fontosságát mindenkibe belenevelnék gyerekkortól kezdve. De ehhez persze először az kell, hogy a szülők is tudatosak legyenek, úgyhogy ez kicsit tyúk-tojás probléma. "

Szerintem ez azért nagyrészt személyiség kérdése. Úgy értem azé a személyiségé, amit magával hoz az ember az életbe, nem amit a környezete nevel belé. Saját példámon tudom, hogy lehet az ember mindkét szülője kémiai illetve pótcselekvéses életelkerülő, de ha a belső késztetés megvan a fejlődésre és az útkeresésre, akkor ez nem fogja visszatartani az egyént.

Egyébként lehet, hogy a legtöbb ember tényleg megelégszik a kémiai kielégüléssel, nekik elég az az életszint. (Aztán nem tudják miért érzik úgy 50 évesen, hogy el lett cseszve az életük...)

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.05.14. 11:33:21

@kazerniel: persze, ez személyiségfüggő, de ha gyerekkorában mindenki kapna erre ösztönzést, akkor többen törekednének arra, hogy gyakorolják a tudatosságot és az önismeretet. Ahogy például annak hatására, hogy gyerekkorunkban sokszor elmondták, hogy moss kezet, a többség megtartja ezt a szokását felnőtt korban is, szóval nem volt haszontalan dolog, hogy erre neveltek minket.

Checkedpanther 2010.05.14. 13:06:51

Én elég sokat tudok a függőségekről, nekem is évtizedes rossz beidegződésekkel kell dolgoznom. Alkohol, játék, kávé, drog, internet, pornó, szex, jöhet minden, az összesben megtalálom az örvényt. Most éppen kifejezetten stresszes az időszak, így kifejezetten nehéz más megoldások után nézni.
Nagyon frankó, hogy ilyen dolgokat feszegetsz, ezek igen érdekesek. Persze ezekről nem sokat cikkeznek, valóban nem sok "embernek" érdeke ez akik a médiát irányítják.

Ez egy elég komplex kérdés, valszeg itt a gének és látott minták (szülők megoldásai), a berögzült szűk választási lehetőségek, a tanítás és a támogatás hiánya, a társadalmi megvetés, mind nehezítő dolgok.

Nálam bejött az évekig tartó pszichomókus (vagyis önfejlesztés és olyan dolgok meglátása, amelyet magadtól nem fogsz tudni meglátni, csak egy külső és szakértő kérdésfeltevő segítségével), a meditáció, a sport, a friss levegő, a sok barát, a magunk megismerése mindenféle helyzetben (tapasztalatszerzés?).

Maximálisan egyetértek, hogy a tudatosság növelésével (ez igazából lefordítva nekem annyit tesz, hogy van választási lehetőség és van is erőd mást választani) iszonyat változások állhatnak be egy ember életében.
Én már imádom a magamét, bár nem mondhatom, hogy minden örvényt faszán ki tudok kerülni. :)

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.05.14. 17:13:30

@Checkedpanther: Neked kellene inkább írni erről a témáról írni, ahogy látom, nem nekem kontárkodni kívülállóként a pálya széléről. :)

Checkedpanther 2010.05.15. 13:00:54

@blogíró: Ja hát mer' Neked van energiád ilyesmire, mivel nem szívja le azt az örvényektől való távolodáshoz szükséges folyamatos kapálódzás. :) Én egyelőre örülök, hogy néha kibukkan az orrom a vízből.
Persze nagyon úgy tűnik nekem, hogy mindenkinek le van osztva valami szép kis feladat amit meg kell oldani. Jól ki van ez találva. :)

kg-- 2010.05.17. 12:01:19

Ez a "tudatosság" téma felvetett egy kérdést bennem. Ha valaki a maximális tudatosság állapotában van mindig, nem mondott le vajon az "érzésekről"?
A tudatosság segít, hogy megértsük az összefüggéseket, optimális megoldásokat találjunk. De csökkenti a pánik, a meglepetés lehetőségét. Végső soron az öröm megjelenése is kétséges számomra. Talán egy csendes elégedettség, egy "minden így van jól" érzés a max., ami előállhat.
Kicsit robotszerű, nem? Vagy félreértelmeztem valamit?

69Roy69 2010.05.17. 12:23:17

áhh én ehhez túl hülye vagyok hogy megértsem.
De a függőség ősi dolog, szerintem teljesen az egyed személyiségétől függő, hogy mennyire nyitott az ilyesmire. Annyira különbözünk, hogy a példákba is bele lehetne kötni. De tapasztalatom azt mutatja, hogy a kissé több érzéssel müködőbb emberek, akiknek sokkal nagyobb az érzelmi hullámzásuk az előbb lesz, és lett drogfüggő, illetve problémáit vélhetően helytelen tényezőkkel fogja megoldani/oldja meg (de ez nézőpont kérdése, ki mit tolerál), mint például nekem aki egy hangulati síkban tengeti le az életét, én sosem fogok cigaretta után nyúlni, vagy drogozni. *robot*

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.05.17. 17:01:11

@kg--: A tudatosság nem beavatkozást jelent, hanem önmegfigyelést, és ezen keresztül önismeretet. Miért csökkentené ez a meglepetést? Hiszen előre továbbra sem látod, hogy mi fog történni. Viszont azzal, hogy közelebb jutsz vele önmagadhoz, nem csak a negatív örvényeket tudod csökkenteni, hanem az pozitív élményeket is mélyebben éled át, ahogy a múltkor a másik előadótól idéztem is ezt:

agyvihar.blog.hu/2010/02/08/minel_fokuszaltabb_vagy_annal_inkabb_elsz

De távolról sem vagyok szakértője kérdésnek, úgyhogy mindenki járjon utána maga a hivatkozott anyagoknak, ha felkeltette az érdeklődését a téma. Többet ér, ha az eredeti anyagot szűröd át magadon, mint ha csak az én tolmácsolásomban olvasod.

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.05.17. 17:04:56

@69Roy69: minden személyiségfüggő, és nem is gondolom, hogy a fent leírt módszer mindenkinél feltétlenül működne, pl. mert nincs hozzá kitartása. Viszont lehet, hogy valakinek éppen ez a megközelítés áll közel az alkatához, ezért gondoltam hasznosnak írni erről.

benjaminbalazs 2010.05.19. 09:49:18

Örülök, hogy az iskolát hoztad fel mint példát, mert ehhez lenne egy-két gondolatom.

Az otthoni általános iskolák és gimnáziumok egyszerűen csak rombolni tudnak. Rombolni tudják a diákok éppen alakuló önbizalmát, rombolják a diákok közösségben való munkáját és még sorolhatnám.

Személy szerint nekem öt évig tartott a gimnázium, ehhez képest most Dubai legnagyobb reklám ügynökségénél 22 évesen online fejlesztési vezető vagyok. Az abszolút ellentmondás, hogy matematikából kétszer akartak megbuktatni annak ellenére, hogy 14 éves korom óta komolyan programoztam.

Pár megrendítő felfedezésem:
-32 diákból 5-en tudtak megcímezni helyesen egy borítok az érettségi évében
-a megkérdezett diáktársaim több mint a fele, nem tudott választ adni arra, mi a jelentése az önismeretnek és önbizalomnak
-a diákok 10%-a sportolt rendszeresen

Óriási tévedésnek tartom:
-jelenlegi értékelési rendszert, ami egy síkon osztályozza a tudást és nem veszi figyelembe a diák egyéni képességeit és értékeit

Tökéletesen hiányzik:
-csapatmunkára való felkészítés
-testnevelés érdemben történő végzése
-önismeret és önbizalom fejlesztés
-a mindenkori beilleszkedést segítő kommunikációs ismeretek tanítása
-táplálkozási ismeretek tanítása
-közösségépítő programok
-nyelvek színvonalas tanítása
-tanárok értékelése a diákok álltal (kétírányú kommunikáció diák és tanár között)

Checkedpanther 2010.05.20. 16:43:59

@benjaminbalazs:
Hát igazad van eléggé cimbora. Nekem mondjuk ilyenkor egyértelműen a suliról egy jól kidolgozott kreativításölő, kiscsikókat robottá gyakó valami jut eszembe (jó, akadnak kivételek, de mondjuk látszik is, hogy egy Waldorf típusú rendszert ahol azért független és nem annyira sérült egyedeket termelnek ki szívesen le is gyalulna a rendszer).
Én nem tudom ezt úgy magyarázni, hogy ne lássak ebben tudatos rombolást. De ez már mondjuk nem annyira a poszthoz kapcsolódik, inkább valami ilyesmi:
www.culturalcreatives.co.uk/2010/03/12/system/

Nem azt mondom, hogy a tanárok az elnyomó rendszer kiszolgálói, inkább csak olyat, hogy az a rendszer amelyet felépítettek nekik és amelyiktől nem nagyon lehet eltérni, az nem támogatja annyira azokat a tanárokat, akik valóban a tanítás és a gyerekfejlesztés puszta öröméért dolgoznak (tegyük hozzá ha kevesen is vannak mindenki tud ilyen embert a múltjából jó esetben előkaparni).
A genyábja/gyengébb jelleműje meg nagyon jól érzi magát ebben a rendszerben, mivel azért az alá-fölé rendeltség, a büntetés, a tekintélyelvűség (amely egy művi dolog ebben az esetben is - mert miért kellene egy alkoholista tanárnőt aki pofozza a kölyköket tisztelni) mind átélhető. Hát ja...

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.05.20. 17:03:41

@benjaminbalazs: nem is vettem észre ezt a kommentet, de most elolvasva, igazat adok én is

Az értékelési rendszerrel kapcsolatban, hogy egy síkon osztályoz, valószínűleg gyakorlati szempontok is szerepet játszanak, mert egy olyan rendszerre van szükség, ami összehasonlíthatóvá teszi a teljesítményeket sok gyerek esetén, és itt óhatatlanul megjelenik valamiféle általánosítás, mert nem lehet annyi jegyet adni, ahányféle gyerek van.

De az önértékelés, testnevelés, stb. terén tényleg lehetne előre lépni bőven.