Manapság gyakran kapom azon magam, hogy jól ismert dolgokkal kapcsolatban szokatlan gondolataim támadnak. A legutóbb például a terhes nők reggeli rosszulléte vert hullámokat a fejemben.

A rosszullétet általában betegségekhez, hibás működéshez kötjük. Ehhez képest furcsa, hogy itt egy olyan folyamatnak a gyakori velejárója, aminél természetesebbet és egészségesebbet nehéz lenne elképzelni. A terhességről általában nem úgy gondolkodunk, mint valamifajta meghibásodásról. De hogy jön akkor ide a rosszullét?

Vagy ott vannak a szülési fájások. Ha a testünkben valami fáj, akkor az többnyire valami rossznak a jelzője. Oda kell figyelnünk rá, különben baj lesz. Miért fáj akkor a gyerekszülés? A gyerek persze sok bajt okoz majd később, de azért alapvetően besorolhatjuk a jó dolgok közé.

A vallásos magyarázat Isten akaratának tudja be a dolgot: az eredendő bűnért cserébe kapták a nők a fájdalmat, és Isten biztos hozzácsapta még a reggeli rosszulléteket is bónuszként. A téma lezárva.

Az evolúciós magyarázat ehhez képest érdekesebb, mert eszerint ugye volt bőven idő a fejlesztésre és a finomhangolásra. Akkor viszont miért végzett a kedves Evolúció ilyen félmunkát? Egy ennyire természetes folyamatnak, mint a szülés, teljesen simán kellene lezajlania. Semmi rosszullét, semmi fájdalom, a gyereknek egyszerűen ki kellene csusszannia, mint egy csúszdán, minden probléma nélkül.

Mérnökemberként nekem az egész ahhoz a munkához hasonlít, amit azok a kollégáim szoktak végezni, akiket nem érdekel, amit csinálnak, nem szeretik a munkájukat, ezért csak összecsapják, amit kell, és alig várják, hogy elteljen végre a munkanap. Az így elkészült eredmény működik ugyan, de vannak benne kisebb hibák, néhol toldozott-foldozott, és úgy általában az az érzése az embernek ránézve, hogy ennél azért jobb munkát is lehetne végezni.

Ha a terhességet és szülést vesszük alapul, akkor az Evolúció is ilyen unott munkaerő benyomását kelti. Összecsapja, amit kell, működget is megoldás, de az már nem érdekli, hogy elegáns is legyen a végeredmény. A szülés tervezésénél sikerült elérni a kívánt célt, de a sarkok legömbölyítésére (rosszullétek, fájdalmak kiküszöbölése) már nem jutott emberóra.

Ezek után el lehet gondolkozni azon, hogy milyen lenne az ember, ha egy lelkes tervező keze alól került volna ki, aki nem csak a működésre, hanem az eleganciára is hangsúlyt helyezett volna. A nők biztos jobban örülnének egy ilyen alkotónak, de azt hiszem rajtunk férfiakon is lenne mit javítani. :)