Ha nyitva van az ablakom, akkor időnként hallatszik a távolból egy hangos, búgáshoz hasonló hang, ami bizonyára valamilyen géptől származik, de annyira átható és valószerűtlen, hogy időnként arra gondolok, nem egy óriási, dinoszaurusz méretű állat bujkál-e a házak takarásában, és üvölt a messzeségben. Elgondolkoztam azon, hogy ha tényleg egy hatalmas állat üvölt ott, akkor ez vajon milyen módon lenne összeegyeztethető azzal a ténnyel, hogy látszólag egy nagyváros közepén vagyok, civilizációval körülvéve. Kézenfekvő megoldásként az jutott eszembe, hogy a világ talán csak egy szimuláció, a házak, és minden más csak látszat, és a szimuláció készítői azért helyezték el a házak takarásába az üvöltő dinoszauruszt, hogy teszteljék, hogyan reagálok rá.

Utánanéztem a neten, és találtam is gondolatkísérleteket, amelyek szerint, ha egy civilizáció eljut egy bizonyos fejlettségi szintre, és nem pusztítja el magát ezalatt, akkor nagyon valószínű, hogy szimulációkat fog futtatni mindenféle témában ismeretszerzés végett. Ha feltesszük, hogy az Univerzumban léteznek fejlett civilizációk, akkor egyikük akár már el is juthatott erre a szintre. Ebben az esetben viszont simán elképzelhető, hogy mi is csupán egy szimuláció vagyunk, amit egy fejlettebb civilizáció futtat. És ez még a jobbik eset, mert egy kellően fejlett civilizáció készíthet egy olyan fejlett szimulációt is, amely képes más szimulációk futtatására. Vagyis lehetünk akár egy szimulált világ által készített szimuláció is, vagy akár a sokadik szint az egymásba ágyazott szimulációk sorában. :P

Ezt persze elég nehéz eldönteni, hogy egy szimulációban vagyunk-e, vagy nem. Ahogy Descartes óta tudjuk, az álom elég jó példa arra, hogy érdemes érzékszerveink megbízhatóságában kételkednünk, hiszen abban is olyan dolgok történnek, amelyek teljesen valóságosan hatnak, holott csak az agyunk szüleményei. Még azt sem könnyű eldönteni, hogy ebben a pillanatban éppen álmodunk-e vagy ébren vagyunk. Dzsuang Dszi vagyunk vagy a lepke? Az álom persze ebben az esetben nem teljesen jó példa, mert a tudatos álommal foglalkozók már kidolgoztak technikákat, amelyek segítségével könnyen ki lehet deríteni, hogy álmodunk-e vagy nem (pl. befogjuk az orrunkat, és ha így is tudunk lélegezni, akkor álmodunk, stb.). Egy valódi szimulációban viszont ilyesmire nincs lehetőség.

Ámbár a mai szoftvereket ismerve, hibák is lehetnek a rendszerben, vagy akár a készítők szándékosan is elhelyezhetnek ilyeneket, így ezek segítségével ki lehetne deríteni, hogy egy szimuláció foglyai vagyunk-e. Például, találhatunk valami furcsaságot, ami kilóg a világból, vagy egy rejtett kijáratot, amin keresztül ki lehet jutni a virtuális térből. Lehet, hogy a Bermuda-háromszög is egy ilyen hiba vagy kijárat, és az ott eltűnt emberek csupán kiszabadultak a szimulációból? :)

A hibákat persze könnyű orvosolnia a működtetőknek, ugyanis a szimulációnak nem kell valós időben futnia, élhetünk sokkal lassabban is, mint a készítők, ami megkönnyíti számukra a beavatkozást. Sőt, akár meg is állíthatják a gépezetet, majd újraindíthatják, vagy lelassíthatják, és felgyorsíthatják, és még ezt sem vennénk észre. A közismert elmélet szerint, azt sem tudjuk megállapítani, hogy a világ nem csak 5 perce létezik-e, hiszen minden múltra utaló bizonyíték lehet hamis, amit a fondorlatos építők (vagy egy fondorlatos Isten) éppen azért plántáltak a világba, hogy a naiv embereket megtévesszék. (Mellesleg egyes vélekedések szerint Isten szándékosan rakta a dinoszaurusz-csontokat a Földbe, hogy ezzel nyilvánvaló ellentmondást teremtsen az Írás szövegével szemben, és így tegye próbára a hívők hitét.)

A lényeg az, hogy nem igazán tudjuk eldönteni, hogy szimulációban élünk-e vagy sem. De mennyire valószínű, hogy abban élünk? Ha suhintunk egyet Ockham borotvájával, akkor a szimuláció sokkal valószínűbbnek is tűnhet, mint az, hogy mindez valóság. Ugyanis mi az esélye annak, hogy tényleg létezik az egész világ mindenféle állatokkal, bolygókkal és Győzikével együtt? Ha belegondolunk az alternatívába, akkor elképzelhető egy ennél sokkalta egyszerűbb világ, amelynek lakosai csupán jó fantáziával vannak megáldva, és mindazt az összevisszaságot, amiben élünk, csak kitalálták, és szimulálják nekünk. Nem kevesebb előfeltevés kell, ha azt mondjuk, hogy mindez a bonyolultság csupán szimuláció, mint ha azt állítjuk, hogy ez az egész valahogy magától kialakult? Ockham bizonyára helyeslően bólintana erre.

Sőt, tovább is lehet egyszerűsíteni a dolgot, ha feltesszük, hogy én vagyok az egyetlen valódi ember a szimulációban. Minden más csak azért létezik, hogy elhitesse velem a szimuláció valóságát. Ezek szerint a többi ember is csupán a környezet része, szakkifejezéssel nem játékos karakter, és így már majdnem a szubjektív valóságnál vagyunk. Amennyiben én vagyok az egyetlen ember a szimulációban, akkor nincs is szükség az egész világ szimulálására, jóval kevésbé számításigényes a folyamat, hiszen csak azt a részt kell létrehozni, amit éppen megtapasztalok, vagyis a Berkeley-féle fejtörőnek is egyszerű a megoldása: ha az erdőben kidől egy fa, és én nem hallom, akkor nincs is hangja. :P

Lehetne még ragozni a témát, de azt hiszem a fentiekből is látszik, hogy kevés valós érv van a szimuláció ellen, úgyhogy teljesen racionális dolog, ha a távoli hangot dinoszaurusz-bőgésként azonosítom. Csak tudnám mit akarnak vele tesztelni rajtam. :)